Csodakutya, avagy a munkakutyák mindennapjai
A munkakutyák nem túl elterjedt rétegéből való kutya vagyok. Becsületes fogllkozásom mozgássérült segítő kutya. Gazdival élem a minden napjaimat, melyek már nem a régi folyásban mennek. Egy új ebbel kell megosztanom az ágy alatti területem.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Tábori képek
Plüsi és az új jövevény
A Gazdi és én kedden reggel új útra indultunk. Már nagyon régóta várom, hogy újra bandázhassak a sorstársaimmal. Ám, mikor leértünk Lakitelekre, még senki nem volt a környéken. Bő egy órát vártunk, hogy a többiek megjöjjenek. Elsőnek a legjobb haverom érkezett, Filip, és a gazdája Ricsi. Ám, a megszokott kocsiból más is kiszállt. Szöszi volt az a 3 éves uszkár. Nem nagyon törődtem vele, mert ő inkább magnak való. A szobákat végre elosztottuk, mikor Bree és a gazdija is megérkeztek, egy addig ismeretlen kölyökkutyával, Pillével. Pille Szöszi kölyke, és ő sem nagyon hajlandó játszani mással, csak a tesójával, Chilivel. Ebéd előtt nem sokkal beesett Andrea, Rita, és Márti oldalukon a kutya csapattal. Andrea Chilivel és Dendivel, Márti Guruval és Tücsivel érkezett. Rita pedig meghozta a fekete Labrador kölyköt, Hannót...
2009. október 20.
Szerda reggel
Szerda volt az első nap, amikor Hannóval együtt keltünk föl. Én a Gazdiba próbáltam, valami életjelenséget csiholni, de ez persze nem jött össze. már Hannó is sírt a kennelben, hogy a Rita őt is vigye ki pisilni, mert, hát valljuk be, egy 7 hetes kiskutya még nem szobatiszta.
Már 20 perce vártunk, mikor végre előkerültek a nyakörvek, és a pórázok. Vére kimehettem a szabadba, és az addig felgyülemlő gőzt kiengedhettem magamból. Hannó nagyon gyorsan végzett, és már rohant is fel, reggelizni. Én még lent maradtam a gazdival, és hatalmasat labdáztunk, a születésnapomra kapott, még újnak számító labdával. A játék nem tarthatott addig, míg ki nem fulladok, és el nem indulunk reggelizni. Esni kezdett az eső.
A szobába érve Hannó már teli hassal mászkált Rita után. Én jobban örültem volna, ha nem kell feljönnünk. Hannó ugyanis új játékot talált magánk. Nem hiába mondogatta a Márti előző nap, hogy a kiskutyák 9 hetesen a legokosabbak, onnantól már csak romlik az agyuk. A farkamat kezdte el huzigálni. A csodálatos zászlók farkamból egy csomó szőrt tépett ki. És azt hitte, hogy ez olyan jó játék. Hiába próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem kellemes érzés, ő tovább fojtatta a nap folyamán.
2009. október 21.
A nagy séta
Gazdi azt mondta, „Megyünk sétálni!". Ez nagyon jó dolog, mert akkor mindig velem foglalkozik, és velem játszik. Ám ez nem így történt.
Gazdi kezében egy piros pórázra figyeltem fel. A póráz végén ott volt Tücsi. Tücsi peckesen járt, ahogy az a belgajuhászoktól már megszokott. Gazdi folyamatosan dicsérte, és folyamatosan kutyafalatokat nyomott a szájához. Én is akartam ügyes és okos lenni, és a Gazdi közelében maradtam. Ám ez nem tetszett a Gazdinak, mert folyton mondogatta, hogy ha már itt vagyok, menjek mellette, de ha lehet, ne előtte. Én nem tehetek róla, ha egyszer nem a jobb, hanem a bal kezében volt a kutyafalatos zacskó. Az egész séta alatt próbáltam jót csinálni, de nem jött össze.
Gazdi láthatóan meg is haragudott rám, mert nem volt elég, hogy pórázra kötött, de még oda is adott Barbara kiképzőnek Barbara viszont egy nagy, és szerintem nehéz kosarat cipeltetett velem, és a Gazdi még ekkor sem mondta, hogy milyen ügyes és okos vagyok. Gurunak jó dolga volt, kapott a szájába Mártitól egy üres kosarat, és azzal rohangált, mint zavaró tényező. Tücsit teljesen összezavarta. Gazdi nehezen bírta elmagyarázni neki, hogy maradjon a kerekesszék mellett, és próbálja elkerülni, hogy a lába a kerék alatt végezze. Mikor már én is azt hittem, hogy megértette a „Mellettem!" parancsszó jelentését, felugrott a Gazdi ölébe, ahova eddig csak én ugrálhattam, mint 5 kilót meghaladó kutya.
Már majdnem elértünk a rétre, mikor Gazdi egyre jobban távolodott, és Chili anyuval beszélgetett. A réten végre lehetett játszani, és Gazdi nagyon örült neki, hogy újra ott vagyok, és segítek neki. Szöszi labdát kapott, és ha én próbáltam megkeresni Gazdi azonnal kiabált, hogy meg nem próbáljam; azaz, hogy meglátja a számban nincs szó róla, hogy tovább játszhassak. Így áttértem Guru és Tücsi kergetésére a réten.
Mikor már mindenki kijátszotta magát, és kellően elfáradt - főleg a négy kis újonc - bementek a Gazdiék, és leültek ebédelni. ez egy nyugodt ebédnek mondható, hisz egyik kölyök sem cibálta a zászlós farkam.
Megjegyzés: Azért sem rajongok, ha Gazdi eltökélt szándéka, hogy kikefézze, nemhogy azért, hogy négy kölyökkutya harapdálja, és tépkedje ki.
2009. október 22.
Részletek: Nemzeti kutyamagazin - Filip naplója több számából
2001-12-20.
Gazdi egy kis harcias vakarccsal állított haza délután. A pöttöm mikor meglátott engem és Demit, egyből bevette magát az autó alá és bőszen vicsorgott, mutogatta tűhegyes kis fogait. Óvatosan becserkésztem és jól megszimiztem, kiderült, hogy Liza egyik csemetéjével van dolgunk. Azt hiszem Ő is mozgássérült-segítő kutyának készül. Persze ez még nem látszik meg rajta, mert kicsi. Méghozzá olyan pici, hogy neve sem volt igazán eddig. Estére Gazdi már el is keresztelte Plüsinek. Tényleg egy fehér plüssmackóra emlékeztet ez a gombolyag. De csak külsőre! Egyébként nagyon rendetlen, állandóan izeg-mozog. Mindig van valami felfedezni való, fontos dolga. Mikor behozta Gazdi a lakásba teljesen elcsodálkozott kisliza. Azt motyogta, hogy még nem járt ilyen szép nagy ólba. Biztos így van, mert félórán át, körözött és szimatolgatott. A tükörtől és a hűtőtől nagyon megriadt, persze ezért alaposan megugatta ezeket. Utána velem próbálkozott a kis idétlen, nem hagyott egyszerűen szunyókálni. Ott pattogott előttem és próbált rémesebbnél rémesebb hangon ijesztgetni. Halk morrantásokkal igyekeztem jobb belátásra bírni a kis tücsköt. De ő rám sem bagózott csak idétlenkedett tovább. A nagy viháncolás végén a nappali közepére letette szagos névjegyét. Meglepődve tapasztaltam, hogy Gazdi nem dobta ki az apróságot. Sőt este még bent is aludt velünk. Bezzeg, ha én produkáltam volna mindezt!
2001-12-21.
Alig hunytam le a szemem az éjjel, nem tudom Gazdinak mi szüksége egy ilyen kis idétlenségre, mint ez a Plüsi. Hiszen kifogástalanul látom el segítő kutyai teendőimet, tudományos ténykedésemre sincs panasz, és a sportban is lelkes támogatója vagyok Gazdimnak, mindezeken kívül házunk őrzését is igazán nagy színészi teljesítménnyel látom el. Tisztában vagyok az Alapítványunk krónikus nevelőszülő hiányával, de akkor is! Miért pont nekem kell osztoznom Gazdimon.
Reggelre bekakilt a folyosóra a tökmag. Gazdi most is higgadt maradt, pedig én egy kisebb rohamra számítottam. Ehelyett elmagyarázta, hogy ez nem illendő dolog. Plüsi boldog farokcsóválással hallgatta Gazdit. Szerintem egy kukkot sem értett meg ebből a tökmag.
Napközben az udvar felderítésével foglalatoskodott. Szerencsére Demivel jól megértik egymást, így már nem engem macerál. Mindent megrágcsál és mindig hurcolászik valamit. A lakásban cipőkkel, papucsokkal rohangál és levadássza Tündi cserepes virágait, odakint pedig, az ajtó elé hord mindenféle vacak holmit, persze Ő ezeket kincsnek nevezi.
2001-12-22.
Azt hiszem lelki válságba fogok kerülni, vagy talán már abba is vagyok. Plüsi tönkretesz teljesen. Nem elég, hogy állandóan kóstolgat, Ő kap először enni (ráadásul napjába többször is), még a simogatásokat is elorozza előlem. Eddig mindig én zsebelhettem be a vendégektől az elismerést okosságomért, most meg azt a töpszlit ajnározzák, mert annyira aranyosan tud idétlenkedni.
Plüsi nyilvános wc-nek nevezte kis a folyosót, idejár pisilni és reggelre megint betojt! Gazdi már nem olyan megértő, de továbbra is csak magyarázkodik, Plüsi pedig továbbra is boldog farokcsóválgatással nyugtázza ezt.
2001-12-23.
Plüsi reggelre elfelejtett bekakilni és bepisilni. De lehet, hogy kezdi felfogni, hol lehet és hol nem dolgát végeznie. Este Demi megharapta Plüsi fülét, aki nagy vinnyogásba kezdett. Nagyon megijedt szegénykém, hiába figyelmeztettem, hogy legyen óvatos ezzel az örült szukával, ha ennivalóról van szó. Nem hallgatott rám. Demi mániája az őrzés, képes meghagyni a vacsorája felét, csakhogy utána acsarkodjon fölötte. Plüsi mit sem sejtve, potya kajának nézte ezt és belevetődött tálba. Ez hiba volt. Ekkor jött a harapás. Plüsi füle elkezdett vérezni, Gazdi pedig kirontott rendet tenni. Megijedtem, hogy engem fog leszidni, hiszen én morgolódok állandóan ezzel kis izgágával. A vonyíkoló maszat messze kikerülve Demit rohant be Gazdihoz panaszkodni. Szerencsére ebből Gazdi is rájött, hogy Demi volt a tettes.
2001-12-24.
Ma valami különleges nap van. Gazdiék egy nagyfát hurcoltak be a lakásba és mindenféle csillogó, csörgő-zörgő tárgyakkal teleaggatták. Reggeltől kezdve sütöttek-főztek. Bence nagyban hátráltatta őket, sokat balhézott. Már előző este is alig aludt és napközben csak nyűglődik. Tündit teljesen lefárasztotta. Addig-addig nyűgösködött, sírt és hisztizett, amíg anyukája el nem pityeredett saját tehetetlenségén. Bence megérezhetett valamit, mert egyből vigyorgásba kezdett és a nap hátralévő részén jól viselkedett. Mondjuk ehhez hozzájárult az is, hogy megérkeztek Gazdi anyukája és Tündi szülei is, Ők aztán nagy élvezettel szórakoztatták Balhés-Bencét. Miután készen lettek a főzőcskével, nekiültek, és hosszasan ettek, beszélgettek. Én lehettem csak bent a nagy szertartás alatt, még az újdonsült ugri-bugrit is kizárták. Persze nagyon meg voltam elégedve a helyzettel. Este csomagokat adtak egymásnak, aminek nagyon örültek. Bence is kapott csomó ajándékot, de Őt csak a szépen csillogó és zörgő csomagolás kápráztatta el, magára az ajándékra nem is volt kíváncsi. A táljainkba nekünk is ünnepi menü kerül, konzervtáp jól elkeverve mindenféle maradékkal Gazdiék asztaláról. Lehetne gyakrabban karácsony egy évben!
2001-12-25.
Nagy csörömpölésre és vonyításra ébredt mindenki hajnalban. Plüsike drága közelebbről szemügyre vette a karácsonyfát, ami ennek következtébe rázuhant. A lakás másik végéig vágtázott jajveszékelve, húzva maga után a sok színes díszt. Sikerült lekopasztania az ünnepi fát, alig maradt rajta dísz. Gazdiék az ágyból pattantak ki, a nagy ricsajra. Hosszan vigasztalta a karácsonyi díszben pompázó Plüsi-maciját.
Tábori képek
Plüsi és az új jövevény
A Gazdi és én kedden reggel új útra indultunk. Már nagyon régóta várom, hogy újra bandázhassak a sorstársaimmal. Ám, mikor leértünk Lakitelekre, még senki nem volt a környéken. Bő egy órát vártunk, hogy a többiek megjöjjenek. Elsőnek a legjobb haverom érkezett, Filip, és a gazdája Ricsi. Ám, a megszokott kocsiból más is kiszállt. Szöszi volt az a 3 éves uszkár. Nem nagyon törődtem vele, mert ő inkább magnak való. A szobákat végre elosztottuk, mikor Bree és a gazdija is megérkeztek, egy addig ismeretlen kölyökkutyával, Pillével. Pille Szöszi kölyke, és ő sem nagyon hajlandó játszani mással, csak a tesójával, Chilivel. Ebéd előtt nem sokkal beesett Andrea, Rita, és Márti oldalukon a kutya csapattal. Andrea Chilivel és Dendivel, Márti Guruval és Tücsivel érkezett. Rita pedig meghozta a fekete Labrador kölyköt, Hannót...
2009. október 20.
Szerda reggel
Szerda volt az első nap, amikor Hannóval együtt keltünk föl. Én a Gazdiba próbáltam, valami életjelenséget csiholni, de ez persze nem jött össze. már Hannó is sírt a kennelben, hogy a Rita őt is vigye ki pisilni, mert, hát valljuk be, egy 7 hetes kiskutya még nem szobatiszta.
Már 20 perce vártunk, mikor végre előkerültek a nyakörvek, és a pórázok. Vére kimehettem a szabadba, és az addig felgyülemlő gőzt kiengedhettem magamból. Hannó nagyon gyorsan végzett, és már rohant is fel, reggelizni. Én még lent maradtam a gazdival, és hatalmasat labdáztunk, a születésnapomra kapott, még újnak számító labdával. A játék nem tarthatott addig, míg ki nem fulladok, és el nem indulunk reggelizni. Esni kezdett az eső.
A szobába érve Hannó már teli hassal mászkált Rita után. Én jobban örültem volna, ha nem kell feljönnünk. Hannó ugyanis új játékot talált magánk. Nem hiába mondogatta a Márti előző nap, hogy a kiskutyák 9 hetesen a legokosabbak, onnantól már csak romlik az agyuk. A farkamat kezdte el huzigálni. A csodálatos zászlók farkamból egy csomó szőrt tépett ki. És azt hitte, hogy ez olyan jó játék. Hiába próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem kellemes érzés, ő tovább fojtatta a nap folyamán.
2009. október 21.
A nagy séta
Gazdi azt mondta, „Megyünk sétálni!". Ez nagyon jó dolog, mert akkor mindig velem foglalkozik, és velem játszik. Ám ez nem így történt.
Gazdi kezében egy piros pórázra figyeltem fel. A póráz végén ott volt Tücsi. Tücsi peckesen járt, ahogy az a belgajuhászoktól már megszokott. Gazdi folyamatosan dicsérte, és folyamatosan kutyafalatokat nyomott a szájához. Én is akartam ügyes és okos lenni, és a Gazdi közelében maradtam. Ám ez nem tetszett a Gazdinak, mert folyton mondogatta, hogy ha már itt vagyok, menjek mellette, de ha lehet, ne előtte. Én nem tehetek róla, ha egyszer nem a jobb, hanem a bal kezében volt a kutyafalatos zacskó. Az egész séta alatt próbáltam jót csinálni, de nem jött össze.
Gazdi láthatóan meg is haragudott rám, mert nem volt elég, hogy pórázra kötött, de még oda is adott Barbara kiképzőnek Barbara viszont egy nagy, és szerintem nehéz kosarat cipeltetett velem, és a Gazdi még ekkor sem mondta, hogy milyen ügyes és okos vagyok. Gurunak jó dolga volt, kapott a szájába Mártitól egy üres kosarat, és azzal rohangált, mint zavaró tényező. Tücsit teljesen összezavarta. Gazdi nehezen bírta elmagyarázni neki, hogy maradjon a kerekesszék mellett, és próbálja elkerülni, hogy a lába a kerék alatt végezze. Mikor már én is azt hittem, hogy megértette a „Mellettem!" parancsszó jelentését, felugrott a Gazdi ölébe, ahova eddig csak én ugrálhattam, mint 5 kilót meghaladó kutya.
Már majdnem elértünk a rétre, mikor Gazdi egyre jobban távolodott, és Chili anyuval beszélgetett. A réten végre lehetett játszani, és Gazdi nagyon örült neki, hogy újra ott vagyok, és segítek neki. Szöszi labdát kapott, és ha én próbáltam megkeresni Gazdi azonnal kiabált, hogy meg nem próbáljam; azaz, hogy meglátja a számban nincs szó róla, hogy tovább játszhassak. Így áttértem Guru és Tücsi kergetésére a réten.
Mikor már mindenki kijátszotta magát, és kellően elfáradt - főleg a négy kis újonc - bementek a Gazdiék, és leültek ebédelni. ez egy nyugodt ebédnek mondható, hisz egyik kölyök sem cibálta a zászlós farkam.
Megjegyzés: Azért sem rajongok, ha Gazdi eltökélt szándéka, hogy kikefézze, nemhogy azért, hogy négy kölyökkutya harapdálja, és tépkedje ki.
2009. október 22.
Részletek: Nemzeti kutyamagazin - Filip naplója több számából
2001-12-20.
Gazdi egy kis harcias vakarccsal állított haza délután. A pöttöm mikor meglátott engem és Demit, egyből bevette magát az autó alá és bőszen vicsorgott, mutogatta tűhegyes kis fogait. Óvatosan becserkésztem és jól megszimiztem, kiderült, hogy Liza egyik csemetéjével van dolgunk. Azt hiszem Ő is mozgássérült-segítő kutyának készül. Persze ez még nem látszik meg rajta, mert kicsi. Méghozzá olyan pici, hogy neve sem volt igazán eddig. Estére Gazdi már el is keresztelte Plüsinek. Tényleg egy fehér plüssmackóra emlékeztet ez a gombolyag. De csak külsőre! Egyébként nagyon rendetlen, állandóan izeg-mozog. Mindig van valami felfedezni való, fontos dolga. Mikor behozta Gazdi a lakásba teljesen elcsodálkozott kisliza. Azt motyogta, hogy még nem járt ilyen szép nagy ólba. Biztos így van, mert félórán át, körözött és szimatolgatott. A tükörtől és a hűtőtől nagyon megriadt, persze ezért alaposan megugatta ezeket. Utána velem próbálkozott a kis idétlen, nem hagyott egyszerűen szunyókálni. Ott pattogott előttem és próbált rémesebbnél rémesebb hangon ijesztgetni. Halk morrantásokkal igyekeztem jobb belátásra bírni a kis tücsköt. De ő rám sem bagózott csak idétlenkedett tovább. A nagy viháncolás végén a nappali közepére letette szagos névjegyét. Meglepődve tapasztaltam, hogy Gazdi nem dobta ki az apróságot. Sőt este még bent is aludt velünk. Bezzeg, ha én produkáltam volna mindezt!
2001-12-21.
Alig hunytam le a szemem az éjjel, nem tudom Gazdinak mi szüksége egy ilyen kis idétlenségre, mint ez a Plüsi. Hiszen kifogástalanul látom el segítő kutyai teendőimet, tudományos ténykedésemre sincs panasz, és a sportban is lelkes támogatója vagyok Gazdimnak, mindezeken kívül házunk őrzését is igazán nagy színészi teljesítménnyel látom el. Tisztában vagyok az Alapítványunk krónikus nevelőszülő hiányával, de akkor is! Miért pont nekem kell osztoznom Gazdimon.
Reggelre bekakilt a folyosóra a tökmag. Gazdi most is higgadt maradt, pedig én egy kisebb rohamra számítottam. Ehelyett elmagyarázta, hogy ez nem illendő dolog. Plüsi boldog farokcsóválással hallgatta Gazdit. Szerintem egy kukkot sem értett meg ebből a tökmag.
Napközben az udvar felderítésével foglalatoskodott. Szerencsére Demivel jól megértik egymást, így már nem engem macerál. Mindent megrágcsál és mindig hurcolászik valamit. A lakásban cipőkkel, papucsokkal rohangál és levadássza Tündi cserepes virágait, odakint pedig, az ajtó elé hord mindenféle vacak holmit, persze Ő ezeket kincsnek nevezi.
2001-12-22.
Azt hiszem lelki válságba fogok kerülni, vagy talán már abba is vagyok. Plüsi tönkretesz teljesen. Nem elég, hogy állandóan kóstolgat, Ő kap először enni (ráadásul napjába többször is), még a simogatásokat is elorozza előlem. Eddig mindig én zsebelhettem be a vendégektől az elismerést okosságomért, most meg azt a töpszlit ajnározzák, mert annyira aranyosan tud idétlenkedni.
Plüsi nyilvános wc-nek nevezte kis a folyosót, idejár pisilni és reggelre megint betojt! Gazdi már nem olyan megértő, de továbbra is csak magyarázkodik, Plüsi pedig továbbra is boldog farokcsóválgatással nyugtázza ezt.
2001-12-23.
Plüsi reggelre elfelejtett bekakilni és bepisilni. De lehet, hogy kezdi felfogni, hol lehet és hol nem dolgát végeznie. Este Demi megharapta Plüsi fülét, aki nagy vinnyogásba kezdett. Nagyon megijedt szegénykém, hiába figyelmeztettem, hogy legyen óvatos ezzel az örült szukával, ha ennivalóról van szó. Nem hallgatott rám. Demi mániája az őrzés, képes meghagyni a vacsorája felét, csakhogy utána acsarkodjon fölötte. Plüsi mit sem sejtve, potya kajának nézte ezt és belevetődött tálba. Ez hiba volt. Ekkor jött a harapás. Plüsi füle elkezdett vérezni, Gazdi pedig kirontott rendet tenni. Megijedtem, hogy engem fog leszidni, hiszen én morgolódok állandóan ezzel kis izgágával. A vonyíkoló maszat messze kikerülve Demit rohant be Gazdihoz panaszkodni. Szerencsére ebből Gazdi is rájött, hogy Demi volt a tettes.
2001-12-24.
Ma valami különleges nap van. Gazdiék egy nagyfát hurcoltak be a lakásba és mindenféle csillogó, csörgő-zörgő tárgyakkal teleaggatták. Reggeltől kezdve sütöttek-főztek. Bence nagyban hátráltatta őket, sokat balhézott. Már előző este is alig aludt és napközben csak nyűglődik. Tündit teljesen lefárasztotta. Addig-addig nyűgösködött, sírt és hisztizett, amíg anyukája el nem pityeredett saját tehetetlenségén. Bence megérezhetett valamit, mert egyből vigyorgásba kezdett és a nap hátralévő részén jól viselkedett. Mondjuk ehhez hozzájárult az is, hogy megérkeztek Gazdi anyukája és Tündi szülei is, Ők aztán nagy élvezettel szórakoztatták Balhés-Bencét. Miután készen lettek a főzőcskével, nekiültek, és hosszasan ettek, beszélgettek. Én lehettem csak bent a nagy szertartás alatt, még az újdonsült ugri-bugrit is kizárták. Persze nagyon meg voltam elégedve a helyzettel. Este csomagokat adtak egymásnak, aminek nagyon örültek. Bence is kapott csomó ajándékot, de Őt csak a szépen csillogó és zörgő csomagolás kápráztatta el, magára az ajándékra nem is volt kíváncsi. A táljainkba nekünk is ünnepi menü kerül, konzervtáp jól elkeverve mindenféle maradékkal Gazdiék asztaláról. Lehetne gyakrabban karácsony egy évben!
2001-12-25.
Nagy csörömpölésre és vonyításra ébredt mindenki hajnalban. Plüsike drága közelebbről szemügyre vette a karácsonyfát, ami ennek következtébe rázuhant. A lakás másik végéig vágtázott jajveszékelve, húzva maga után a sok színes díszt. Sikerült lekopasztania az ünnepi fát, alig maradt rajta dísz. Gazdiék az ágyból pattantak ki, a nagy ricsajra. Hosszan vigasztalta a karácsonyi díszben pompázó Plüsi-maciját.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 5
Tegnapi: 2
Heti: 5
Havi: 25
Össz.: 6 261
Látogatottság növelés
Csodakutya, avagy a munkakutyák mindennapjai - © 2008 - 2024 - csodakutya.hupont.hu